2017.02.16. Érdekes helyzet

Sokan temetik az ÉRD női kézilabdacsapatát, amiért négy nap leforgása alatt búcsúzott az EHF-kupától és Magyar Kupától is, de nincs miért. Immár „higgadtan” az eredményt tudva néztem vissza a DVSC elleni 22–21-es vereséget, amellyel búcsúztunk a kupából.

Azt már az elején leszögezném, hogy egy másodpercig sem szeretném elvitatni a Debrecen érdemeit, mert egy góllal jobban küzdött, mint a mi lányaink. Tudtuk, hogy a hajdúságban senkinek sincs könnyű dolga, pláne, az októberi bajnoki után. Tudtuk, hogy a lányok nem pihentek rá erre a meccsre, hiszen hétfő reggel értek haza Németországból, majd kedden már le is utaztak Debrecenbe. Tudtuk, hogy nagy a tét, és presztízskérdés is volt a négyes döntőbe jutás a tavalyi ezüst- és a két évvel ezelőtti bronzérem után.

Ennek okán Edina már a meccs elején Vandát, Nikit és Lalát játszatta, az ötödik percben a Januriknál „pihentebb” Stojak védett, s Edina is nagyon forgatta a csapatot, Anett és Andjela is csak negyed óra után lépett először pályára – amire valljuk meg, nem mostanában volt példa. Ezen a meccsen viszont – a visszanézés után is úgy éreztem – nem a Debrecen és nem az ÉRD volt a főszereplő. Mert, amikor a hatodik percben a Garbuz arcát vétlen helyzetben eltaláló Klivinyit kiküldik 4–1-nél két percre, amikor sárga lapot is kaphatna, akkor az azért érdekes helyzet. Aztán a 11. és 13. percben két igencsak véleményes hetest fújnak a Debrecennek, amikor az előbbi inkább faultot, utóbbi belemenést érő szabálytalanság volt, az roppant érdekes helyzet.

A 17. percben Andjela Bulatovics kiállítása abszolút jogos döntés volt, amikor a levegőben Jezsikavát megtámasztotta, de itt is megjegyzendő, hogy 7–7-nél történt mindez, tehát egyenlő létszámban bármi lehetett volna. Majd percekkel később Mireya kiállítása is jogos volt, amikor Jezsikavát rántotta le hátulról. Ekkor még mindig 7–7 volt. Tehát (ennél a két esetnél) nem az ítélet jogosságát vitatom, de érdekes helyzet, hogy döntetlennél kétszer is előfordult ilyen. Mintha azt akarták volna, hogy a Loki jöjjön vissza a meccsbe, esetleg lépjen meg…

Mert amikor a 22. percben Klivinyit hátulról lökik meg, akkor az is érjen már kétperces kiállítást. Vagy amikor Anettet azért állítják ki, mert Sirián a labdával a kezében bedől és ennek okán elesik kapura lövés közben (ejj, ez a fránya gravitáció…), az megint érdekes helyzetetek szül, pláne, hogy ez is 8 méteren történt, de hetest kapott a Loki.
Azt is viszont halkan jegyzem meg, hogy emberhátrányban nem kaptunk gól, ellenben előnyben kettőt is…
És még egyszer leírom, nem a Debrecen érdemeit szeretném elvitatni, hiszen élt a lehetőségeivel és küzdött is rengeteget, de egy olyan csapat, amelynek másfél hónap alatt van tizenkét meccs és tízezer kilométernyi utazás a háta mögött, annak hatványozottan nehéz a helyzete emberhátrányban, mivel ezek a szituációk sokkal többet kivesznek a játékosokból.

A második félidő játékvezetés szempontjából már „korrektebb” volt, pedig a tiszta belemenésre nem fújtak semmit, a ziccerben kapura törő Mireya elleni hátulról való lökést, a Vanda ellen elkövetett vazaarit érő akciót sem díjazták semmivel. Klivinyi hátulról, nyaknál fogva történt lerántása sem ért semmit. Szóval azért ezek érdekes dolgok, na.

Azt meg kb. csak széljegyzetben jegyzem meg, hogy 21–20-as érdi vezetésnél két hétméteressel fordított a Loki, melyből egyik sem volt az. Na mindegy, még mindig érdekes a helyzet.
Meg az is, hogy Jezsikava hat lépéshibáját (melyek közül három után gólt lőtt) sem vették észre.
Na mindegy, hagyjuk ezt az érdekes helyzetet, a lányok ugyan kiestek, de a Magyar Kupában jó játékkal estek ki.
Sajnos az sem véletlen, hogy sokan szóvá tették, hogy miért nem oda-visszavágós ez a párharc – és a felvetés teljesen jogos, hiszen a sorozat ezen fázisában már simán meg kéne tudni oldani. Igaz, az megint más lapra tartozik, hogy egy nemzetközi kupában szereplő és rendkívül feszes menetrend szerint játszó csapatnak hogyan férne bele még egy meccs a naptárába.

Aki idáig eljut, az letett valamit az asztalra, csak nyilvánvalóan fájó, hogy ezüstérmesként nem leszünk ott. De legalább emelt fővel távoztunk.
A meccs 15. percében viszont Krpi sérülést szenvedett, amikor egy befutásnál a bal lábához kapott. Reméljük, hamar felépül klasszis szélsőnk!
Folytatás a Siófok KC ellen, vasárnap, az Arénában 17 órakor. Itt pedig mindenkire szükség van, hogy lássák a lányok, hogy mi kitartunk mellettük! Ott vagyunk és nem adjuk fel! SOHA! Ahogy Ők sem!
HAAAJ
RÁÁÁ
ÉÉRD!

Magyar Kupa, negyeddöntő
DVSC-TVP–ÉRD 22–21 (10–10)
Debrecen, Hódos Imre Sportcsarnok, 1200 néző.
Vezette: Andorka, Hucker

DVSC:
Horváth-Pásztor – Varsányi 1, Garbuz 2, Deszpotovics 2, Sirián 2, Jezsikava 5, Kelemen 3. Cserék: Pénzes, Csáki 5 (5), Marincsák 1, Siska, Tóth M. 1, Tóvízi.
Edző: Tone Tiselj

ÉRD:
Janurik – Krpezs 1 (1), Kiss N. 3, Signaté, Szabó L., Klivinyi 6, Fekete B. Csere: Stojak, Gridnyeva (kapusok), Gulyás 1, Kisfaludy, A. Bulatovics 1, M. González 6 (2), Barján 1, Araújo 2.
Edző: Szabó Edina

Az eredmény alakulása:
5. perc: 4–1. 13. p.: 7–4. 17. p.: 7–7. 24. p.: 9–8. 34. p.: 12–13. 43. p.: 15–18. 48. p.:19–18. 57. p.: 20–20.
Kiállítások:
2, ill. 8 perc
Hétméteresek:
5/5, ill. 3/3

Domonkos Bálint

Írj hozzászólást

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

code