2017.05.22. Ilyen ötösöm lenne a lottón…

Nem is oly rég történt, hogy a Dunaújváros hazai pályán kiütötte a Fradit. Akkor a csoportban az egyik bejegyzésnél megjegyeztem, hogy nem kell aggódni, mert mi itthon tönkre verjük a Kohászt és akkor nem számít, hogy legyőzte-e a zöld-fehéreket (legalábbis a végelszámolás szempontjából).

Nos, ilyen ötösöm lenne a lottón. Akkor Érd teljes lakosságának állnám a szerdai, Mosonmagyaróvár elleni meccsre a jegyét (a nyeremény meg megmaradna… :D). A viccet félretéve: azok után, hogy két és három éve mekkora dráma volt a harmadik helyért (oké, akkor még rájátszás volt) most ez egy „könnyed” bronz volt. Legalábbis az, ami eldöntötte ezt. De odáig azért nem annyira (lásd: Kisvárda itthon, MTK és Vác idegenben).

Mert hiába vezetett a meccs elején kétszer is két góllal a Kohász, ilyen tanácstalanságban nem lehet eredményt elérni, mint amit ők csináltak.

Ehhez viszont kellett a mi védelmünk. Ami tulajdonképpen már nem is igazán védelem. Sőt, Szabó Edina berlini mintára épít valami hasonlót. Csak ez mozog is.

Már az nagyon durva adat, hogy egy, a dobogóra hajtó csapat hat gólt lő harminc perc alatt, de ha hozzávesszük, hogy ebből kettőt hetesből és négyet lerohanásból/gyorsindításból, akkor megvan, mi okozta a különbséget. A fal.

Szóval nagyban ennek köszönhető, hogy amennyire lehet „unalmassá” vált a meccs a fordulás utánra (bár, megjegyzendő az idei DKKA elleni mérleg: három érdi siker, 89–69-es gólarány, ide nem véve a mostani eredményt, szóval erre azért valahol lehetett is számítani).

A fordulás után pedig a legjobb az volt, hogy ugyan a Kohász faragott hátrányából, de ez csak azért volt lehetséges, mert az ő első soruk játszott a mi második sorunk ellen. Azaz rendkívül fontos játékperceket kaptak azok, akikkel lehet építeni a jövőt.

Az pedig tény, hogy a 29–26 nagyon nem tükrözi a meccs képét. De ez már mindegy. Mert így, vagy úgy, de a bronzérem megvan. Megint. Ötödször.

Még egyszer:

A BRONZÉREM MEGVAN! MEGINT! ÖTÖDSZÖR!

Már csak egy kérdés maradt: mikor lehet még előrébb lépni (és melyik sorozatban)? Mert az látszik, hogy a két évvel ezelőttihez képest az ÉRD megérett (lásd a két csapat közti különbséget). Megérett arra, hogy valami nagyot alkosson. Szóval ezek után a szurkolónak nem maradt más hátra, mint hogy hátradőljön, örüljön és a hátralévő két meccsen még legjobb tudása szerint buzdítsa a csapatot. Mert megérdemli!

K&H női kézilabda liga, 24. forduló
ÉRD–DUNAÚJVÁROSI KKA 29–26 (15–6)
ÉRD Aréna, 1800 néző. V: Bacs, Bóna

ÉRD:
Janurik – Krpezs 9 (5), M. González 5, A. Bulatovics 1, Kisfaludy 2, Klivinyi 1, Fekete B. 2.
Csere: Gridnyeva, Stojak (kapusok), Signaté 3, Gulyás, Kiss N. 2, Araújo 2, Barján, Szabó L. 2 (2), Takács K.
Edző: Szabó Edina

DUNAÚJVÁROSI KKA:
Csapó – Klujber 4 (1), Kovács Anna 3 (1), Szalai B. 6, Cifra, Micijevic 6, Rácz-Vincze 1.
Csere: Pálinkás (kapus), Kudor 2 (1), Molnár B. 4, Takács D., Karnik, Grosch.
Edző: György László

Az eredmény alakulása.
7. perc: 2–4. 21. p.: 10–4. 28. p.: 13–5. 37. p.: 19–9. 45. p.: 23–15. 51. p.: 26–21.
Kiállítások:
8, ill. 12 perc
Hétméteresek:
7/7, ill. 4/3

Írj hozzászólást

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

code